Sellő-007, ez a típus jelölése a robogónak. A névválasztás nem hiszem, hogy a legszerencsésebb, de a feliratokat könnyedén el lehet távolítani a műanyag elemekről, ezzel is javítva az amúgy sem rossz összképet.

2007. augusztus. 28. Gatyi

Ránézésre egészen pofás kis szerkezet (ezért is választottam ezt amikor el kellett döntenem, hogy melyiket vegyem meg), elsőre nem hiszem, hogy bárki is megmondaná, hogy ez nem egy hétköznapi benzinfaló, kerregő motor. Több ismerős, akikkel összefutottam nem is tagadták meglepődöttségüket. Sokkal rosszabbra számítottak, mikor mondtam nekik, hogy egy elektromos robogóval érkezem.

A megjelenésén kívül a hangja volt a legfurcsább az embereknek, mivel inkább egy távolban suhanó trolibuszra emlékeztet, mint a kávédarálóra. Oda is kell figyelni a forgalomban, mert a gyalogosok nem hallják meg két sarokról és szó nélkül lelépnek a Sellő elé. A szénkefe nélküli kerékagymotor szinte hangtalanul teszi a dolgát, miközben mi élvezzük a szellő érintését arcunkon. Nem is gondolnánk, de ennek a technikának az ősét már több mint 100 éve kitalálták. Hogy miért is nem terjedt el hamarabb? Bővebben ezen az oldalon olvashattok (klikk).

A trolibuszokról mindenki tudja, hogy rendkívül jól gyorsulnak. A Sellő sem tétovázik sokat, de azért versenyezni nem lehet vele, főleg, hogy a maximális sebességét 40 km//h-ban maximálták.

az első hub motorral szerelt
autó (forrás:ecv.freeport.hu)

Természetesen a sebesség növelésével csökkenne az amúgy sem túl bő 50 km-es távolság amit egy töltéssel tehetünk meg. Városi forgalomban, főleg, ha az álló kocsisorok között kell „lavírozni” bőven elegendő is ez a sebesség, de ha már egy forgalmas úton haladunk már felmerül a robogón poroszkáló agyában, hogy mehetne ez gyorsabban is.

Az üzemeltetése tecsó gazdagságos hiszen üzemanyagért elég csak egy konnektorhoz odaállni. Így természetesen nem kell jövedéki adót fizetnünk, de psszt! Nehogy adócsalásért megbüntessenek!! A robogóhoz kapott töltővel 6-8 óra alatt lehet a teljesen lemerült akkumulátorokat - 4 darab - feltölteni, de ha lehetőség van rá célszerű a pihenők során tölteni. A teljesen feltöltött telepekkel a robogó érezhetően gyorsabban éri el a maximális sebességet, de ez nem tart örökké, és a telepek merülésével ez fokozatosan romlik. Nem egész 50 kilométer megtétele után érezhető a teljesítmény vesztés, de nekem még eddig mindig sikerült a célomhoz elérni.

Első tárcsafék, hátsó dobfék segít a megállásban. A hátsó dobfék jól adagolható és egészen jó fékhatással bír. Az első tárcsafék is elegendő ehhez a robogóhoz, bár a kategóriájában feltehetően nehéznek tekinthető a telepek miatt, de sajnos az önsúlyról nem találtam adatot, és mérlegelésre sem volt alkalmam. Az első teleszkópvillák egészen jól csillapítják az úthibákat, de a hátsó rugóstagok elég nehezen viselik a gödröket. A motoros feneke még nehezebben. Macskaköves útszakaszokat kifejezetten kerülni célszerű.

A "kis kínai" egészen kényelmes üléssel fogadja a motorost. Az ülés alatt egy egészen tágas tároló található, de egy rendkívül igénytelen megoldás miatt – ide került az elektromos főkapcsoló – az én fejemre való L-es sisak már nem fér bele. Viszont a motorhoz szükséges töltő, egy esőkabát, egy lánc még így is kényelmesen elfér benne. Pizzafutáros dobozt nem kapunk a motorhoz, de természetesen az ügyesebbek barkácsolhatnak maguknak, vagy vehetnek egy pizza szállításra továbbra is alkalmatlan hátsó dobozt. A vezető lábainál található egy szatyorakasztó fül, de a rögzítő csavarja könnyen kilazulhat a használat során, így célszerű időnként ellenőrizni.

Sajnos az egész robogó összeszerelésére jellemző, hogy célszerű odafigyelni, mert egy-egy csavart könnyen elhagyhatunk. Nekem az oldal sztender – mert a robogó „tervezői” ilyet is adtak az álló sztender mellé - anyacsavarját sikerült elhagynom, de szerencsére a szerkezet a helyén maradt.

A műszerfal végtelenül egyszerű, mondhatni gagyi a világos szürke műanyag keretbe foglalt kettő egység mindössze az akkumulátorok töltöttségi szintjét, a sebességet, az összes megtett kilómétert mutatják. A harmadik részbe az irányjelző

Az ülés alatt egészen
használható tárolót találunk,
de sajnos az én L-es
sisakom már nem fér bele...


...és erről ez az igénytelenül
beszerlet főkapcsoló tehet

és a fényszóró visszajelzője került. A verőfényes napsütésben nehezen láthatóak a kis lámpák, de úgy sem ezt nézi az ember, hanem a körülötte suhanó tájat, forgalmat.

Az üléspozíció mint minden más robogón adott, de az első rész keskenyebb kialakítása révén lehetőséget ad a kicsit nyújtottabb lábtartásra. A hátsó utasnak - akit nem szállíthatunk rajta – található lábtartó. Nem csak a szabályok miatt nem célszerű utast szállítani. A robogó elbír két felnőtt utast is, de természetesen a gyorsulás érezhetően megcsappan és feltehetően a megtehető táv is lényegesen lecsökken a megnövekedett terhelés következtében.

Összességében egészen használható a városi forgalomban, a 219.000.- forintos ára nem a legkedvezőbb, de a fenntartása olcsóbb és egyszerűbb, mint egy benzines robogónak. Végiggondolva már nem is tűnik olyan vészesnek a vételár, bár a városi versenyzésről le kell mondanunk.

ezen a képen látszik
az első és hátsó
lábtartó is

A nem túl kényeztető autonómia miatt célszerű előre megtervezett útvonalon használni, viszont minden nap azzal a tudattal hajthatjuk álomra a fejünk, hogy tettünk valamit a szebb és tisztább jövőért, mert nem szennyeztük a saját és unokáink környezetét.