Egy elektromos segédmotor
„története”- Karesz
Eredetileg azért fogtam hozzá, hogy megépítsem saját készítésű elektromos járművemet, mert főleg téli időszakban, nagyon rövid távon (kb 3 km) a kis kétütemű segédmotorom nem tudott üzemi hőmérsékletre melegedni, lerakódások az égéstérben és a kipufogórendszerben, fokozott kopás, élettartam csökkenés, na ilyesmi egy villanymotorral nehezen fordulhat elő…
Hogy a hibalehetőségeket a minimumra csökkentsem vásároltam egy 36V 250W
teljesítményű 3fázisú kerékagy motoros kerékpár átalakító készletet.
Ez a gyakorlatban egy jó kompromisszumnak bizonyult egy egyenáramú soros motorral összehasonlítva, mivel nincs benne kommutátor ami elkophatna, cserébe viszont be kell érni lüktető indítónyomatékkal.
Ezt a forgalmazó szerint az első kerék helyett lehet beépíteni egy hagyományos kerékpárba, így a hátsó rész érintetlen marad, és a pedál jeladó révén a járművet 3 üzemmódban: tisztán kerékpárként, tisztán villamos hajtással, vagy a kettő kellemes kombinációjával lehetne üzemeltetni.
Mondanom sem kell, hogy több mint 10 év Simsonozás után nem szívesen láttam volna pedált a járgányomon. Ja és hogy kormányzott kereket hajtani, hát arról meg főleg hallani sem akartam. Meg is született a terv melynek végeredménye itt látható:
Leginkább kerékpár alkatrészekből akartam összerakni a gépet, úgyhogy előástam a padlásról egy régi Csepel női vázat.( azért kellett a női, mert eredetileg a csomagtartóra csavaroztam az akkukat ami férfi vázzal igencsak megnehezítette volna a fel és leszállást )
Végül azonban a súlypont csökkentés és ezáltal a jó stabilitás érdekében alul egy zárt, porvédett, vízálló acéldobozban helyeztem el a 3 darab 12 voltos akkumulátort acélpántok segítségével rögzítve rázkódás ellen. Szintén ebben a dobozban kapott helyet a vezérlőelektronika, ami a hűtési viszonyainak lehet, hogy nem kedvez, de korrózióvédelmi szempontból a lehető legjobb.
Az acéldobozt a néhai középagyhoz hegesztettem, a pedálok helyett pedig maradt egy cső lábtartó szabványos gumi csúszásgátlókkal.
Mindez itt látható részletesebben:
Kismotoros „berögződések” :
A doboz oldalán található egy főkapcsoló, ami az akkupack (+) és (-) főkábeleit egyidejűleg bontja a galvanikus leválasztás érdekében, mellesleg kisértetiesen hasonlít a benzincsapra.
Gyártottam egy saját középsztendert, ami nem túl könnyű és mégkevésbé szép, de : erős.
A festésért elnézést kérek, de a korrózióvédelem nálam megelőzi az esztétikai szempontokat, sajnos.
Végül meg kellett erősítenem a fékrendszert is, mivel a megnövekedett tömeggel az eredeti első patkófék elég nehezen tudott megbirkózni:
Így az eredeti patkóféket is meghagyva befűztem előre egy ’30-as évekből származó osztrák Styria első dobféket. Ezzel kielégítő fékhatást sikerült elérni, a hátsó kerék fékezését nem tartottam indokoltnak, a dinamikus átterhelődés miatt úgyis az első kerék fékezőnyomatéka a mérvadó.
A szabványos gázkar, töltöttségjelző, és fékkar a vezérlőelektronikát „megbénító” mikrokapcsolóval:
Végül egy kis borulásvédelem: Ha a vezetőt nem is védi meg egy komolyabb esésnél, a motor tengelyvégéből kivezetett főkábelt megóvja a kissé robosztusra sikerült acélfül:
